Csak ülök. Tökéletes a rálátás a mozgólépcsőre.  Várok. Hogy mire? Semmire. Csak ülök a következő pár percben némán.  Az emberek jönnek mennek, de más mint otthon. Amíg a semmire várok, számolni kezdek. 1. Eltelik 40 perc, mikor a kettőhöz jutok. Több hangos társaság halad el mellettem, de vannak, akik egyedül sietnek valahova. Talán ők sem tudják miért és hova. De sietnek. A mellettem lévő asztalnál néma csönd van. Csak az ujjak pötyögését meg a meg-megszólaló messengert hallani. Figyelek. és 4. Csalódottan felállok. Majd holnap több lesz. Gondolom. Szomorúan mosolyogok. Ezzel … Bővebben: Face Time